Csurka szerint már nincs szükség a MIÉP-re Csurka István kinyilatkoztatása alapján megkezdték önfeloszlatásukat a MIÉP még megmaradt alapszervezetei, illetve központilag is besegítenek. Az öreg a Moszadra hivatkozik, és folytatja a tisztogatást. Az élelmesebbje kimenti a pártvagyont, a hívő tagozat Csurka döntésének bölcsességét elemzi. Az utolsó kapcsolja le a villanyt! Ja, és mindez nem vicc. A MIÉP Országos Elnöksége 7:4 arányban Csurka mellé állt, és megszavazta Szabó István, a MIÉP budapesti elnökének rendkívüli leváltását, jogkörét „ideiglenesen” (ld. szovjet csapatok) a hónapok óta lejárt mandátumú Csurkának adva, aki nem hajlandó országos gyűlést összehívni, míg meg nem tisztítja pártját az újabb reformerektől. Utóbbiak a pártot akarják megmenteni, Csurka viszont új irányt mutatott: már nincs szükség a MIÉP-re! A 4 fent említett renitens, akik az újabb leszámolás ellen szavaztak, nem is olyan régen még szintén csurkisták voltak, különben már persze nem is lehetnének a vezetőségben. Szabó István, Zsinka László és Bükkfalvy Beatrix a kizárás küszöbén van, így az ő ellenszavazatuk nem meglepő, bár tulajdonképpen Fenyvessy Zoltáné sem, ő mindig megengedhette magának az ilyeneket (korrekten szokott „gizizni” is), Csurkáék ugyanis tudják: gőzlevezetésnek épp jó, tovább meg úgyse megy Zoli, sőt nyilvánosan hűségnyilatkozatot tesz („az Elnök Úr nélkül nincs MIÉP”). Míg az elnökségi ülésre Paraszt János pártigazgató meghívást sem kapott, addig pl. Virághalmi Tamásnak szavazati joga van, holott az alá tartozó 3 megyében csak 3 településen van MIÉP-alapszervezet. A Barikád hírportál információja szerint előzőleg a június 23-ai budapesti tisztújításon résztvevő 55 küldött közül 49-en a régi budapesti MIÉP-elnökre, Szabó Istvánra adták voksukat, annak ellenére, hogy Szabót az országos pártvezetés szocialista-liberális kapcsolatokkal vádolta meg. A résztvevőkben ez a feltételezés általános derültséget keltett inkább, mint ellenérzést, valószínűleg ők is belátták, hogy Csurka kicsit messzire ment az amúgy megszokott ügynöközésében. Így most a párt bázisának számító fővárosi tagságot veszíthetik el. A hokiedző Szabó István azért repül, mert túl sokat kérdezett: Csurkának írt levelét már januárban közzétettük. Csurka a Magyar Fórum múlt heti számában a kizárásra várókról úgy fogalmazott: „A Moszad előbb-utóbb átszervezi a társadalmi segítők részlegét és ezek közül a kispályások közül sokan el kell menjenek dolgozni.” Csurkának mindenesetre továbbra sem kell, hiszen a párt állami támogatására pályázik, melynek lenyúlása nehézkesebb, ha van tagság. Persze mások is mentik ki a vagyont: pl. Tóth Lajos, a MIÉP V. kerületi szervezetének elnöke (az Országos Becsületbíróság elnökeként a Párt főhóhéraként ügyködött hosszú évekig) a Hercegprímás utcai, patinás irodát (gyakorlatilag ez a MIÉP központja) alapítványának érdekeltségébe helyezte át. A még megmaradt vidéki alapszervezetek pedig sorra jelentik be feloszlásukat – ahogy Csurka kérte. Csurka az utolsó felvonásra készül Csurka az utolsó felvonásra készül Szőcs Zoltán, a Magyar Út Körök utolsó mohikánja csontig benyalt az Elnök Úrnak a múlt heti Magyar Fórumban, ahonnan a kenyerét kapja. Írása szerint ő is teljesen egyetért azzal, „hogy a pártok világa kezd véget érni” (értsd: a MIÉP-é). De hogy ezt Szőcs pártkatona eddig miért nem mondta? Pedig – kissé ellentmondásosan – néhány sorral lejjebb már „örök időben” fogalmaz: „A magyar nemzeti radikalizmus ügyét sohasem pártok, mindig is példátlanul bátor, emblematikus zászlóemberek, magánszemélyek képviselték.” Leírja: bár tény, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endre 1930-ban létrehozta a Nemzeti Radikális Pártot, mely a Parlamentbe is bejutott, de ott se a párt volt a lényeg, hanem maga Bajcsy. S végül is nem feloszlott az a párt is? Előbb-utóbb… Ma már nem működik – na ugye. E Csurka István lapjában közölt újabb cikk elismeri, hogy Csurka áthágja a MIÉP alapszabályát, de Szőcs is fensőbb sorskérdésekre hivatkozik patetikusan, melyek mellett eltörpülnek az ilyen apró szabálytalanságok. S ha valaki a Sztálint éltető stílust kedveli, jóízűen olvashatja ezt: „a MIÉP-et Csurka találta ki, az alapjait ő ásta ki, a falait ő húzta fel, a tető cserepeit ő rakta oda cserépről cserépre. A MIÉP az ő életműve, tőle elvehetetlen, mert vele azonos.” Pedig ez inkább fordítva igaz: egy személyben ő a felelős a párt szétveréséért, míg a felépítése sokak áldozatos munkája volt, de még „kitalálása” sem biztos, hogy csak az övé, hiszen kezdetekben Horváth Lajos volt a párt elnöke. „Csurka nélkül nem volt és nem lesz MIÉP. A MIÉP csak addig lesz, amíg Csurka Istvánnak nevezik az elnökét. Egy nappal sem tovább.” Ezzel most már egyetértünk, bár lehetett volna máshogy is, ha nem ragaszkodik a hatalomhoz ennyire. „Elnök úr, ön a MIÉP nagy csatáját nem veszítheti el, mert már régen megnyerte” – zárja sorait Szőcs e költői, bár értelmetlen megfogalmazással, ami gyakorlatilag egy kísérlet Csurka méltó temetésére. Pedig ez már nem megy, méltó visszavonulása az lehetett volna, ha a 2003-as tisztújítást övező nagy szakadás helyett a felajánlott tiszteletbeli elnökséget választja. Rákay Fülöp – Kuruc.info