2005. augusztus 2. Romániát minden idők legnagyobb árvize öntötte el. Négyszáz település került víz alá, az ár néhol öt méter magasan hömpölygött. Huszonnyolc ember vesztette életét. Az anyagi kár meghaladta a százötven millió eurót, amely mintegy negyven milliárd forint. Az Omega együttes tagjai ezeket a felvételeket látva döntötték el, hogy megpróbálnak segíteni az árvíz sújtotta embereken és két segélykoncertet adnak Erdély szívében.       

Október 20-a, csütörtök. Reggel nyolc óra. A Kongresszusi Központ előtt gyülekeznek a zenészek, hogy elinduljanak azokba a városokba, ahová korábban be sem tehették a lábukat.
 
A buszra nemcsak a zenekari tagok szálltak fel, hanem jónéhány barát és családtag is. Összesen huszonhárman indultak el a csaknem nyolcszáz kilométeres útra. A banda Ceausescu idején - 1980-ban - már járt Romániában, Bukarestben adtak koncertet, ám  Székelyföldről ki voltak tiltva.
 
- Nem feketén-fehéren mondták, de azért nagyjából éreztették. Amikor kijöttünk Bukarestbe és közölték a turnétervet és láttuk, hogy hová jutunk el, persze hogy rákérdeztünk: Kolozsvár, Nagyvárad, Szatmárnémeti? Mondták, oda nem lehet! Kérdeztük, hogy miért? Csak! – meséli Kóbor János.
 
A csapat első megállója Marosvásárhely. Ebben a városban nem okozott kárt az árvíz, ám itt szervezték meg az első sajtótájékoztatót és közönségtalálkozót. Ahol nem csak magyar, hanem román rajongók is voltak szép számmal.
 
Nyikómalomfalva, Marosvásárhelytől nyolcvan kilométerre. Ez az a környék, ahol az árvíz a legnagyobb pusztítást végezte, a völgyben fekvő falu kétszázhatvanöt házából kétszázat öntött el az áradat. A házak oldalán jól látszik, hogy helyenként két-három méter magasan állt a most csendes patak, amely a tragédiát okozta. A falubeliek óriási szeretettel fogadták az együttest, amelynek a zenéjét évtizedekig csak titokban hallgathatták.
 
- Ceausescu Romániájában be voltak tiltva, éppen ezért a ragaszkodás még nagyobb bennünk – mondja Farkaslaka polgármestere.

A Szeku néha lekevert egy-egy pofont annak, aki Omegát hallgatott?

- A Szeku sokkal finomabban dolgozott. Ő személyre szabta a módszerét, én is tapasztalatból tudom. Volt, akit felpofozott, volt akit úgy agyonvert, hogy belehalt, volt akit olyan finoman tudott sarokba szorítani, hogy nem tudott kimenekülni, anélkül hogy fizikailag bántotta volna.

A két koncert bevételének egy része a falusiakhoz kerül. De hogy hová, ezt együtt néztük meg. Ezt a falu szélén élő idős urat az utolsó pillanatban mentették ki egy csónakkal. Már a nyakáig ért a víz. Majdnem az összes jószága elpusztult és a háza is lakhatatlanná vált.
 
Az árvíz miatt napokig nem volt áram és ivóvíz az egész településen. Az utcákat méteres iszap és állati tetemek borították. Csak a környéken tizenketten haltak meg.
 
- Megrázó, ahogy a bácsi elmondta és ez az egész dolog ahogy kinéz. Szembesül az ember egy ilyen tragédiával, amely leírhatatlan. A képek valahogy rögzítik, de azt az érzelmi megrendülést, amely itt ebben a pillanatban ezen a helyen van, azt nem tudjuk megfogalmazni – mondja Benkő László.