Interjú Petrás Jánossal, a Kárpátia Együttes vezetőjével új CD-jükről

A napokban készült el a Kárpátia együttes legújabb lemeze a ”Lesz még!”. Az együttes számos határon túli területen játszott bár az újságokba legutóbb azzal kerültek be hogy Budapesten a Petőfi Csarnokban a szervezők lemondták az együttes kitűzött koncertét.

Ime a címadó szerzemény.

(A szerkesztő-riporter Gecse Géza.)  (zene)

Gecse Géza:

- Van itt egy nagyon érdekes szám, aminek az a címe hogy „Lesz még, lesz még!”, a refrénje pedig az hogy: „Vesszen, vesszen Trianon!”. Miért, hisz nem a trianoni békeszerződés az, ami érvényben van, hanem a párizsi.

Petrás János:

- De mégis a köztudatban Trianon él. Végül is minden a trianonihoz vezethető vissza, szinte ugyanazt a határt állították vissza. Mi ha nem is az eredeti nagy Magyarország határait, de az első és második bécsi döntés utánit szeretnénk, illetve inkább azt mondanám ebben a pillanatban hogy talán autonómiát Erdélynek, Délvidéknek, Kárpátaljának.

Gecse Géza:

- Jó, de nem ezt énekli! Ugye éppen ezért van egy- fogalmazzunk úgy - egy különleges üzenete a dalnak.

Petrás János:

- Igen, végül is mi zenekar vagyunk mi nem akarunk itt világmegváltást, tehát mi nem is vállalunk pártfellépéseket.

Gecse Géza:

- Jó, de óhatatlanul azt fogják mondani, hogy ez a gondolatvilág, vagy az, ami a dalokból kiderül, az MIÉP-közeli.

Petrás János:

- Nézze, én úgy gondolom hogy ebben a kérdésben jó lenne, ha minden párt egyetértene. Vagyis abban, hogy a világtörténelemben Európában egyetlen nemzetet sem daraboltak szét ennyire, mint ami velünk 1920-ban történt. Tehát ez nem uszítás.

Gecse Géza:

- Mondhatja valaki, aki a szomszéd országokban él arra, amit Önök énekelnek,vagyis hogy „Vesszen Trianon!”, hogy ez azt jelenti, hogy vesszen országuk azon keretek között, amelyek között ma van, hogy ez azt jelenti, hogy az ő országuk léte megkérdőjeleződik.

Petrás János:

- Elnézést, nálunk azért a pengő- és előtte a koronarendszerben ugyanúgy négy-öt nyelven írták a bankjegyekre, hogy 50- vagy 100 pengő, illetve a különböző hivatalos papírok is több nyelvűek voltak. Magyarországon volt kisebbségi politika! Elsősorban erre alapozták az ország feldarabolását. A határainkon túl ma a magyarok nemhogy magyarul nem tudják elolvasni hogy hány lej, de Romániában, Erdélyben például a magyarok nem tudnak a KRESZ-ből magyarul vizsgázni, mert azt csak románul lehet. A délvidéki háborúkról pedig ne is beszéljünk: amikor a család egyik felét a horvát hadseregbe, a másikat a szerbbe sorozták be: fiút mondjuk a szerbbe, a keresztapját pedig a horvátokhoz, így egymást lőtték.

Gecse Géza:

- Ezen az új lemezen is, amit most kiadtak, a dalok egy nagyon jelentős részében azért van egy harcos, militarista jelleg. Ez azért különbözik nagyon a magyar történelmi hagyománytól, különösen ha a XX.századra gondolunk, mert Magyarországon még a nacionalisták is antimilitaristák, vagyis  utálják a háborút.

Petrás János:

- Akkor térjünk vissza erre a „A lesz még!” című lemezünkre. Lesz még gránátos, lesz még páncélos honvéd Fehérváron, Pécsen! Ezt többek között arra is értjük, hogy mi például nem értünk egyet azzal, hogy beszüntették a sorkatonai szolgálatot.

Gecse Géza:

- Petrás János volt katona és ha igen, akkor szeretett-e katona lenni?

Petrás János:

- Én 21 éves elmúltam, amikor bevittek katonának. Amikor behívtak, akkor én jó katona voltam.

Gecse Géza:

-Kövér László azt mondta, amikor őket elvitték katonának, hogy a hadseregben úgy érezték magukat, mint azok, akiket 1944-ben Auschwitzba szállítottak.

Petrás János:

-Én Cegléden voltam katona a II. hadest parancsnokságnál. 1989-ben vonultam be és 1990-ben szereltem le. De egy-két hónapra a mai napig visszamennék, hogy fizikailag rendbe tegyem magam. A hazáért pedig bármikor nagyon szívesen fegyvert is fognék!

Gecse Géza:

- Ha a hazájában az ember fel-alá masírozik valahol Cegléd, Kecskemét, esetleg Székesfehérvár környékén, ráadásul azzal a tapasztalattal a háta mögött, hogy az első meg a második világháborúban mi nagyon pórul jártunk, nem gondolja, hogy elég érdekes gondolkodásmódról árulkodik?

Petrás János:

- Nekem szerencsém volt hogy kommendáns zászlóaljba kerültem, hisz a közelharctól kezdve a különböző fegyverek használatáig sok mindent megtanultunk. Folyamatosan mentük hadgyakorlatokra, illetve olyan komoly helyeken adtunk őrséget, vagyis igazi katonának éreztem magam, nem pedig azt, hogy másfél évre bevittek valahova, ahol csak az volt a lényeg, hogy az idődet valamiképp töltsd  el.

Gecse Géza:

- Arról van tehát itt szó hogy Petrás János militarista szellemű vagy lelkületű? Magyarul: szereti a fegyvert?

Petrás János:

- Nem.

Gecse Géza:

-Az embere egy bizonyos százaléka ugyanis valóban szereti, ha mondjuk parancsot adnak neki, akkor a feladatot végrehajtja. Minden társadalomban vannak ilyen emberek. Sőt, még azt is kimutatták, hogy ez a társadalom 7-8 százalékára jellemző. De a többi 93 százaléka az nem ilyen. Tehát Petrás János – ezek szerint - ebbe a 7 százalékba tartozik?

Petrás János:

- Ha a hazáért kell hadba szállni, akkor nagyon szívesen, és első sorokban is akár!

Gecse Géza:

- Kell hogy az emberben legyen egy bizonyos fokú agresszió, mint ahogy ez sugárzik is  dalaik jelentős részébő. Így van?

Petrás János:

- Szerintem nagyon leragadtunk egy-két dolognál.

Gecse Géza:

- Tovább fogunk menni, de azért ragadtunk le, mert fontos, hogy erre választ kapjunk.

Petrás János:

-Én nem érzem, hogy itt erőszakot sugallna bármelyik dal is. Talpraesettséget azt igen! Ha kell, akkor legyen, aki odaáll! Ne mindig mi húzódzkodjunk vissza, mert a szerbek, vagy bárki más, kimutatja a foga fehérjét és jujujuj azért mert a szerbek nagyon durvák, mert azokkal nem lehet bármit megcsinálni, mi befogjuk a szánkat. Hát álljunk már oda kérem szépen mi is, hogy velünk sem lehet összevissza „szórakozni”, mert mi is vagyunk olyan legények! Ennyi. Erről szól az egész, semmi többről.

Gecse Géza:

- A lényeg, hogy van benne indulat. Ha így fogalmazok, akkor az már pontos, ami az érzelmi hátteret illeti?

Petrás János:

- Mindenképpen szív, magyar szív.

Gecse Géza:

- Akkor azt had kérdezzem meg, hogy ezt a magyar szívet vagy a magyar zenét, amit a Kárpátia együttes játszik, hányszor sikerült elvinni a határon túl, mondjuk a Délvidékre, Erdélybe? Kárpátalján láttam, hogy még cikk is jelent meg legutóbbi útjukról, és tudok arról is, hogy Szlovákiában is jártak.

Petrás János:

- A Felvidéken kétszer játszottunk és most is megyünk a hónap végén. Délvidéken háromszor játszottunk: kétszer Óbecsén, egyszer Kishegyesen - pont tavaly október 23-án és vagy két hétig a szerb újságok csak erről írogattak. Erdélyben is kétszer játszottunk: Székelyudvarhelyen is kétszer és mindenhol telt házzal és nagyon szeretik a zenekart az emberek

Gecse Géza:

- Feltételezem, különösen a román hatóságok vagy az összes többi határrendészeti hatósággal is hasonló a helyzet?

Petrás János:

- Semmi problémánk nem volt velük. Érdekes módon sokkal jobban tolerálják ezt az egész dolgot, mint ahogy itt Magyarországon fújják fel.

Gecse Géza:

- Nem verték még meg Önöket koncerten soha? Se a Magyarországon, se a határon túl?

Petrás János:

- Nem.

Gecse Géza:

- Sőt, amikor megérkeztek a Székelyföldre, a román rendőrök azt mondták, hogy: „Jaj, de jó hogy itt vagytok, fiúk, lépjetek csak fel!”?

Petrás János:

- Én nem hiszem, hogy nekünk a román rendőröknek kellene megfelelnünk.

Gecse Géza:

- Ezt én sem gondolom, viszont a reakcióikra kíváncsi volnék, vagyis, hogy azok milyenek voltak?

Petrás János:

- Biztos, hogy sok embernek nem tetszik ez, és én inkább azt mondanám, hogy itt a csonka országban ebből több van.

Gecse Géza:

-Egy magyarországi együttes itt Budapesten vagy bárhol, mondjuk a mostani Magyarország területén nyugodtan énekelgethet ilyen dalokat, különösebb baja nem származik belőle…

Petrás János:

- De nem énekelgethet, mert  Petőfi Csarnokban nem léphetünk fel! Addig, amíg a határon kívül viszont bárhol felléphetünk. Jó, itt Magyarországon is rengeteg hely van, ahol minden további nélkül felléphetünk, viszont a Petőfi Csarnokban  - nem.

Gecse Géza:

- Miért nem, az kiderült?

Petrás János:

- Nem derült ki, mert senki sem adta hozzá a nevét, hogy miért nem. Egyszerűen nem, és kész.

Gecse Géza:

- Óhatatlan hogy a határon túl élő magyar nemzeti közösségeknél mást jelentenek ezek a dalok, mint idehaza. Idehaza az emberek jelentős része úgy gondolja, hogy ezeknek a kérdéseknek a bolygatása - különösen egy két világháború közötti felhanggal - nem biztos hogy szerencsés és használ a határon túli magyaroknak.

Petrás János:

- A konfrontációtól félnek - attól, hogy nehogy valami baj legyen. Visszakanyarodva erre a „militari”-s történetre: senki nem akarja azt, mi sem gondolkodunk abban, hogy igenis, oda kell menni és fegyverrel kell visszavenni ezeket a részeket.

Gecse Géza:

- De a dalok egy része erről szól!

Petrás János:

- De nem ez az első számú szempont. A lényege az, hogy azért mi sem vagyunk annyira anyámasszony-katonái.

Gecse Géza:

- Az talán tartható álláspont, illetve történelmi tapasztalat támasztja alá, hogy pórul jártunk az I. és a II. világháború után. Tehát nekünk nagyon vigyázni kell azzal, hogy a fegyvert mire használjuk. Ha egyetlen emberi élet is foroghat kockán annak következtében hogy mondjuk, akár egy ilyen két világháború közötti frazeológiát használunk, akkor nem biztos hogy ezt a szóhasználatot követni kell.

Petrás János:

- Rendben. Meg szeretném kérdezni, hogy hova tűnt az a rengeteg magyar a két világháború között vagy a II. világháború után a határon túl, akik ott éltek és egyszerűen kiirtották őket több helyen?

Gecse Géza:

- Ha valaki megfogalmazza azt, hogy szívesen kockáztat, és ebből a szempontból a mai Magyarország területén élő magyaroknak nagyobb a felelősségük, hiszen nem mindegy hogy egy helyi kultúrház közönsége előtt lép fel valaki Magyarországon, vagy kimegy az országhatáron túlra, ahol ott van a román, a szlovák, az ukrán vagy a szerb rendőr. Ha a Kárpátia valahol Szabadkán vagy Kishegyesen lép fel, és utána szépen hazajön: a Kárpátia együttes tagjai a televízió előtt megisszák a sörüket, azok pedig akik a Kárpátia együttes koncertjeire elmentek, azokat lehet hogy esetleg véresre verik odahaza?

Petrás János:

- A Kárpátia zenekar nem csak koncertekre utazik a határon túlra, hanem amikor csak tehetjük. Rengeteg barátunk van, akiket mi nagyon szívesen látunk. Rengeteget beszélgetünk, felelősséget is érzünk irántuk, amúgy nemcsak mi, hanem rengeteg, ember idehaza is.

Gecse Géza:

- Az, amit eredetileg mondtam, hogy a Kárpátia együttes fellép, elmegy onnan, de van aki ott marad. És akkor…

Petrás János:

- Értem, hogy feltüzeljük őket és otthagyjuk…  Azért mondtam hogy mi máskor is megyünk, nemcsak koncertre, hanem igenis mi nem Egyiptomba szoktunk utazgatni, hanem a Vereckei hágóra, vagy az aracsi pusztatemplomba vagy Gyimebükkre. Tudjuk, hogy figyelnek, tehát akkor, amikor lent játszottunk a Délvidéken és már a buszgyülekezőnél megjelent öt kommandós rendőrautó, már mindenkit lecsekkoltak csak épphogy le nem kísértek a szerb határig. Egyszerre ennyi határőrt én életemben még nem láttam! Aztán megint lepakoltak minket és úgy mehettünk játszani.

Gecse Géza:

- Lehet azt mondani hogy díszkísérettel utazik a Kárpátia?

Petrás János:

- Nem.

Gecse Géza:

-Vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy eljutottunk a demokráciának egy olyan szakaszába, amikor a Kárpátia nyugodtan léphet fel a Petőfi Csarnokot leszámítva bárhol Magyarországon, illetve a határon túl is?

Petrás János:

-Nem tudom hogy ez a demokrácia érdeme-e?

Gecse Géza:

- Szerintem érheti olyan kritika a dalok szerzőjét, így az „Altatódal”-ét is, ami egyébként zeneileg kifejezetten jó, viszont ha a szövegét figyelem, akkor az egyik ismerősöm azt mondta, hogy annyira rossz, hogy már szinte jó? Vagyis annyira giccsbehajló. Így fogalmazott.

Petrás János:

-Nem tudom hogy mit énekelt neki az anyukája, amikor gyerek volt. Nekem ilyesmiket énekelgetett és szerintem mindenkinek hasonlókat. Tehát egy kisgyerek - nekem kettő van - mindkettő nagy ugyan, de én is ilyesmiket énekelgettem nekik.

Gecse Géza:

- „Imádkoznak az angyalok neked!”?

Petrás János:

- Így van. Elsőáldozó voltam. Bérmálkoztam is, én így nőttem fel,

Gecse Géza:

- Nem volt-e valakinek baja abból, hogy a Kárpátiának a koncertjén járt a határon túl?

Petrás János:

- Én nem tudok róla.