Rege a csodaszarvasról

 Az Emese álma a fejedelmi család eredetének mondája volt, a Rege a csodaszarvasról pedig a magyarság kettős származásának mesés története. A szarvas az eurázsiai népek hitében két szerepben található meg: mint ősanya, és mint új hazába vezető állat. Úgy látszik, a magyar csodaszarvas-mondában mindkét jelleg egyesül.

                A magyar nemzet történetének egyik legszebb emléke a Képes Krónika, amelynek szövegét 142 gyönyörű kép díszíti. Kálti Márk barát írta Nagy Lajos királyunk (1342-1382) idejében.

Nos ebben a krónikában találhatjuk a következőket:

                ...Ménrót, az óriás... Eviláth földjére költözött... s ott feleségétől, Enéhtől, két fia született, Hunor és Magyar...

Történt pedig egy napon, hogy amint kimentek vadászni, a pusztaságban egy szarvasünő bukkant fel előttük, de az olyan nagy és olyan szép volt, hogy szóval ki sem lehet mondani. Tizenhat ága volt az egyik szarvának, tizenhat a másiknak.

Száll a madár, ágrul ágra,

Száll az ének, szájrul szájra,

Fű kizöldül ó sirhanton,

Bajnok ébred hősi lanton.

Vadat űzni feljövének

Hős fiai szép Enéhnek:

Hunor s Magyar, két dalia,

Két egytestvér, Ménrót fia.

...

Már a nap is lemenőben,

Tüzet rakott a felhőben,

Ők a szarvast egyre űzik,

Alkonyatkor, ím eltűnik.

Mondta a kétszáz vitéz Hunornak és Magyarnak:

-Menjünk haza, úgysem tudjuk megfogni a szarvast.

-De bizony nem megyünk, ha a világ végéig kell is szaladnunk utána. Előre, csak előre!

Nosza rajta, gyors legények!

Érjük utól azt a gimet.

És - akarva, akaratlan -

Űzik ismét szakadatlan.

...

Minden este bánva bánják

Hogy e vadat mér’ kivánják

Mért is űzik egyre, nyomba,

Tévelyítő bús vadonba.

Mégis, mégis ha reggel lett,

A gimszarvast űzni kellett,

Mint töviset szél játéka,

Mint madarat az árnyéka.

Harmadik nap egy szépséges szép erdő széléhez érkeztek. A fű a ló hasáig ért ott, az erdő tele volt vadállattal, s egy kékvizű tó állt a közepén. A mezőn tündérlányok játszottak. Éppen kétszázketten volta ők is. Belár fiainak feleségeire és gyermekeire bukkantak.

Puszta földön, sik fenyéren

Zene hallik sötét éjen,

Zene, síp, dob, mély vadonban,

Mintha  égből, mint álomban.

Tündér lyányok ottan laknak,

Táncot ropnak, úgy mulatnak.

Szőve ködbül sátoruk van:

Úgy mulatnak sátorukban.

Jószágostul elrabolták, és Meotisz ingoványaiba vitték őket. Úgy esett, hogy e csatában a leányok között Dul, alán fejedelemnek két leányát is elragadták, egyiket Hunor, másikat Magyar vette feleségül. Ezektől az asszonyoktól erednek mind a hunok és a magyarok.

Száll a madár, száll az ének

Két fiáról szép Enéhnek.

Zengő madár ágrúl ágra,

Zengő ének szájrúl szájra.

...

Tó szigetje édes honná,

Sátoruk lőn szép otthonná,

Ágyok áldott nyugalommá:

Nincs egyéb, mi őket vonná.

...

Hős fiakból ketten-ketten,

Két vezéré kétszer-ketten,

Feje lőn mind egy-egy nemnek

Száznyolc ágra ezek mennek.

Évek teltek, évek múltak, s az ország mind nagyobbá lett, mind több sátorra, mind nagyobb erdőre volt szükségük.Hunornak gyermekei  s a gyermekek gyermekei úgy felszaporodtak, hogy egész nemzet lett belőlük. Ezeket aztán elnevezték hunoknak. Magyarnak gyermekei és a gyermekek gyermekei is úgy felszaporodtak, hogy belőlük is egész nemzet lett, ezeket pedig elnevezték magyaroknak. Így támadt a hun és magyar nemzet.

Hunor ága hún fajt nemzett,

Magyaré a magyar nemzet,

Szaporaság lőn temérdek:

A szigetben nem is fértek.

Szittya földet elözönlék,

Dúl királynak dús örökjét,

És azóta, hősök párja!

Híretek száll szájrul szájra.